A vízszigetelés fontossága


Az épületeket megfelelő hőszigetelése mellett, elsődleges feladatunk, hogy megvédjük a nedvesség hatásaival szemben is. A nedvesség több formában is érheti az épületszerkezeteinket, mint például felülről jövő csapadék, alulról érkező különféle intenzitású talajnedvesség, és az épület belsejében történő az általunk kifejtett víz használat formájában is, így ezek ellen az épületeinket szigetelnünk kell. Egy új épületnél nem okoz gondot a megfelelő vízszigetelés elhelyezése, viszont fontos a kiváló minőségű, tulajdonságú anyag kiválasztása, mivel ezek az anyagok bent maradó részt alkotnak az épület egész élettartalmára. Ezzel szemben egy kész épületnél az utólagos külső vagy alsó nedvesedés elleni szigetelés soha nem könnyű feladat. A leggyakrabban előforduló hibák: a talajnedvesség felszívódása a falakba, lábazatokba, a pince- vagy mennyezeti sarok nedvesedése, gombásodása. A rosszul hőszigetelt falazatok vagy a hőhidak következtében kialakulhat páralecsapódás, ezeken, a helyeken megjelenhet a penészesedés, és a sókivirágzás. Ezek a problémák károsítják az épület szerkezetét, a penészesedés pedig súlyos egészségügyi problémát is okozhat.

Hol szükséges a vízszigetelés?


A vízszigetelés két fő csoportra osztható a nedvességhatások alapján: használati vízre, és üzemi vízre.
A használati víz általában egyes helyiségek (pl. fürdők, konyhák stb.) vagy épületrészek időszakos használata során keletkezhet, azok rendeltetésszerű használata közben amennyiben ezek nedvességterhelése nem ipari mértékű. Szennyezőanyag mértéke nincs, vagy nem jelentős. Üzemi vízként kezelhetjük azon nedvességhatásokat, melyek az épület rendeltetés szerinti működésével, a telepített technológiával vannak összefüggésben (pl. uszoda, palackozók, textilipar, kazánház stb.), és jelentős mértékű szennyezőanyagokat tartalmaz, amely ipari létesítmények, üzemrészek működése során keletkezik. Ezen belül a nedvességhatás mértékét is 3 fő részre oszthatjuk: - mérsékelt, ha csak ritkán, és kis intenzitással lép fel nedvesség; - közepes, ha az OTÉK vagy az ÁNTSZ előírásai szerint padlóösszefolyó szükséges, itt a használat vagy a karbantartás során szakaszos nedvességhatással kell számolni; - fokozott, ha a folyamatosan vagy szakaszosan, de nagy intenzitással igénybe vett helyiség.

Vízszigetelés típusai

A vízszigetelést többféle anyagok közül választhatunk:
Bitumenes anyagok: a bitumenek legfontosabb jellemzője a hideghajlíthatóság, a lágyuláspont, és nyújthatóság. A bitumenemulzió előnye, hogy melegítés nélkül felhordható és nedves felületen is alkalmazható, kiszáradása után összefüggő, víztaszító védőréteget kapunk. Az oldószeres bitumenmázakat bitumenes lemezszigetelések alapozójaként alkalmazzák. A vízszigeteléseknél leggyakrabban alkalmazott anyagok a bitumenes szigetelő-lemezek. Ezek lehetnek például bitumenes vékony -, vagy vastaglemezek,és páratechnikai lemezek.
Műanyagok: fontos jellemzői: egyszerűbb kivitelezés, egy rétegben alkalmazható, de szigorú technológiai fegyelmet kíván. Rugalmasság és megmunkálhatóság szempontjából két csoportba sorolhatók: plasztomer - plasztikus tulajdonságú, nyúlásra kevéssé képes, de hő hatására meglágyuló és alakítható, és az elasztomer - nagy nyúlóképességű, rugalmas, hőre nem lágyuló, az oldószereknek ellenálló.
A szigetelőanyagokat készíthetik erősítő hordozóanyaggal, vagy anélkül, pl. fátyol vagy filc alátéttel stb.
Egyéb anyagok: anyagszigetelések, fémlemezek, vegyi anyagok, telítő anyagok, bevonatok, pórusos javító vakolatok. A legtöbb bevonatot kenéssel vagy szórással lehet felhordani.