Az élénk, derűs színű homlokzatok az esztétikai élmény mellett az épületek külső védelmét is biztosítják. A kültéri festékek feladata, hogy kivédje a csapadékvíz káros hatásait, vagyis a szulfátozódást és gipszesedést. A legideálisabb bevonat az, amely kevés vizet enged át és eső után rögtön megszárad.

A festett homlokzatok tartósságát a bevonóanyag minőségével, a felvitel szakszerűségével és az alapfelület jó állapotával tudjuk növelni. Ahhoz, hogy az alapfelület repedés-, porlás-, málás mentes, valamint tiszta és szilárd legyen, korrigáljuk a hibákat különböző mélyalapozó, repedésáthidaló anyagokkal. A bevonatok kiválasztásánál azonban mindig vegyük figyelembe az alapfelületek adottságait.

Bevonattípusok

  • Mészfestékes homlokzatok
    • Bevonatuk a savas esők hatására szulfátosodik, emiatt nem túl tartósak. Színezésére csak kis mértékben van lehetőség.
  • Szilikátanyagú homlokzatfesték
    • Bevonatuk kiváló időjárásálló. Víztaszító képessége csekély, azonban páraátbocsátó képessége kiváló. Pozitívuma, hogy gombaölő hatása van, és késleltei az égést.
  • Akrilgyanta alapú homlokzatfesték
    • Időtálló, tartós bevonat, de nedvesség hatására duzzadó bevonatot képeznek. Oldószeres változataik - amelyek a környezetvédelem miatt egyre inkább háttérbe szorulnak - nedvességre kevésbé érzékenyek, valamint kiválóan tapadnak.
  • Szilikongyanta alapú festékek
    • Jól ellenáll a fénynek és az időjárás szélsőséges változatainak. Kiváló víztaszító hatással rendelkezik.